Igyekszem nyers és lényegre törő lenni. Azért hasonlítgatom a két telefont, mert rájöttem, hogy, ha új bérletet kötök a cégnek, fele annyit fizetek, mint a mostani bérletemmel. Így aktuális lett a téma.
Csak azt kellene eldöntenem, hogy a Samsung Galaxy S II-es, vagy az iPhone 4-es lesz a kiválasztott. Ezért egymás mellé állítottam őket. Ez lett az eredmény:
Objektív összehasonlítás
Op. rendszer
Samsung Galaxy S2: Google Android 2.3 (Gingerbread)
iPhone: Appele iOS 4.2
Összehasonlítani a két Op. rendszert szinte fölösleges is, mert míg az egyik alma, addig a másik... körte. Míg az Android egy könnyen bővíthető, sok sok app-al szépíthető rendszer, addig az iOS... is. Csak míg az iOS egy meglehetősen zárt rendszer és csak az Apple által láttamozott app-okkal bővíthető, addig az Android egy nyilt rendszer és aki kapja marja. Mindkettőnek meg van az előnye és a hátránya is. Vagy az iOS esetében fogalmazhatnék úgy is, hogy pont az az előnye, ami a hátránya. Zárt. Nehezen bővíthető, de stabil. Míg az Androiddal előfordul, hogy lefagy, addig az iOS csak -1 fokon fagy :) máskülönben nem igazán. Így aztán ide is pont, oda is pont, innen is minusz, onnan is minusz.
EREDMÉNY: egyezzünk ki egy egyenlőben.
Méretek
Samsung Galaxy S2: 125.3 x 66.1 x 8.5mm
iPhone: 115.2 x 58.6 x 9.3mm
Ha letesszük egy asztalra a két telefont a Galaxy S II-es nagyobb. De, ha egy ajtó alatt akarjuk átdugni, akkor már más a helyzet. Majdnem egy egész mm-el vékonyabb. És mivel a nagyobb méret nagyobb képernyő méretet is magával hoz, így azt mondom, hogy nem a méret számít, hanem, hogy mekkora.
EREDMÉNY: +1 pont a Galaxynak
Képernyő méret
Samsung Galaxy S2: 4.3in
iPhone: 3.5in
Nagyobb képernyő, nagyobb mozgástér. Böngészés, képek, filmek, minden nagyobb. A zsebedben is nagyobb, de kit érdekel, mikor egy Super AMOLED képernyő lapul ott :)
Retina Display ide, vagy oda, a Galaxy most egy szélesebb színskálás, erősebb kontrasztos és egy jobb kinti láthatósággal rendelkező képernyővel jött. Nem érheti kritika az iPhonet sem, mert a kép nagyon tiszta még nagyon extrém szögekből is, de ki akar egy iPhonet majdnem vízszintesen nézni?
És a másik, ha még egy kakas is leül a tojásokra a Super AMOLED-től, akkor nincs miről vitatkozni :)) Ez egy kisebb biológiai csoda :) Na jó viccet félre téve, mindkét képernyő nagyon ott van a szeren, de az AMOLED egy kicsit jobban ott van, úgyhogy az
EREDMÉNY: +1 pont a Galaxynak
Felbontás
Samsung Galaxy S2: 480x800 pixel
iPhone: 640x960 pixel
A számokkal nincs mit vitatkozni. Nagyobb képernyője van a Galaxynak, de a felbontása a iPhone-nak nagyobb. Kész passz.
EREDMÉNY: +1 pont az iPhonenak
Multitouch
Samsung Galaxy S2: van
iPhone: van
Most erről, akkor röviden ennyit :) Van mind a kettőnek ilyen funkciója és kész.
Samsung Galaxy S2: microSD card slot. Még egy 32 GB-ot bele lehet paszirozni.
iPhone: Nincs lehetőség a bővítésre.
Na kicsi iPhone, itt megint a szopó ágra kerültél. És megnyugtatok mindenkit, az 5-ös sem lesz bővíthető. Abból lesz egy 64 GB-os verzió, 16-os nem is lesz. Asszem nem is kérdés
EREDMÉNY: +1 pont a Galaxynak
Kamera
Samsung Galaxy S2: 8 megapixels, LED flash, autofocus, geotagging, image stabilisation, face and smile detection
iPhone: 5 megapixels, LED flash, autofocus, geotagging
A Galaxy ezzel a szemmel képes 1080 pixeles 30 FPS-os videó rögzítésére. Ez már Full HD. Elől egy 2MP-es kamerával erősít.
A iPhone ezzel szemben 5 MP-el 720 pixeles videót rögzít és elől egy VGA kamerája van.
Nincs is miről tárgyalni.
EREDMÉNY: +1 pont a Galaxynak
GPS
Samsung Galaxy S2: van
iPhone: van
Alap egy okos telefonnal.
EREDMÉNY: egyenlő
Kapcsolódási lehetőségek
Samsung Galaxy S2: HSDPA 900/1900/2100, wi-fi 802.11a/b/g/n, Bluetooth 3.0
iPhone: HSDPA 850/900/1900/2100, wi-fi 802.11b/g/n, Bluetooth 2.1
Ha az antenna lemaradást a bluetooth-al kiegyenlítjük, még mindig wi-fi-ben a Galaxy jobb.
EREDMÉNY: +1 pont a Galaxynak
HDMI kimenet
Samsung Galaxy S2: van
iPhone: nincs
Nincs, na, nincs. Ez van, vagy pont, hogy ez nincs :)
EREDMÉNY: +1 pont a Galaxynak
Web böngészés
Samsung Galaxy S2: Flash támogatás van.
iPhone: Flash támogatás nincs.
Mindkét gépnek nagyon jó böngészője van. A Galaxy nagyobb képernyője most itt előny, de két helyen nem számítjuk. A flash támogatás hiányát megbocsájtjuk a iPhonenak, mert végül is, mint kiderült pótolható, igaz, azért fel kell törni a rendszert, de egye meg a fene :) Ha megoldható, akkor az nem hiány. Kiegyezünk.
EREDMÉNY: egyenlő
Aku használat
Samsung Galaxy S2: 1650mAh
iPhone: 1420mAh
Akárhogy is nézzük itt megint a Samsung a jobb. Talán az 5-ös iPhone kap egy komolyabb erőművet, de addig is...
EREDMÉNY: +1 pont a Galaxynak
Tömeg
Samsung Galaxy S2: 116g
iPhone: 137g
Na ez esetben a kisebb a jobb. És majdnem 20 g előnye van a Galaxynak, ciki, de ott a pont.
EREDMÉNY: +1 pont a Galaxynak
Ár
Samsung Galaxy S2: Változó, de biztosan alacsonyabb, mint az iPhone.
iPhone: Változó, de biztosan drágább, mint bármelyik másik okos telefon.
EREDMÉNY: +1 pont a Galaxynak
Na gyerekek, akkor most jó könyvelők módjára számoljunk. Vegyük az egyenlőket is 1-1 pontnak és akkor az eredmény:
Samsung Galaxy S2 16 - 6 Apple iPhone 4
Szubjektív összehasonlítás
Ha szubjektíven nézzük a dolgokat, akkor a design, az üveg hátlap és egyáltalán az, hogy az iPhone a vezető érintő képernyős mobilgyártó, elmozdíthatja a szubjektív mérleg nyelvét az iPhone javára. Szép, sőt mi több, nagyon is az. Minőségi, komoly darab.
Ezzel szemben a Galaxy S2 egy műanyagok közé zárt mobil erőmű. Nincs kétség a vagányság, az elegancia versenyzik a technika csúcsával. Nincs vékonyabb, mint a Galaxy S2 és az 5-ös iPhone sem lesz vékonyabb.
Ha azt mondom, hogy van egy Samsungom, lehet, hogy egyesek fel sem figyelnek. Ha azt mondom, hogy van egy iPhonom, akkor mindenki érti, hogy miről beszélek. Ez a brand kérdése. Egy iPhone mégiscsak egy iPhone.
Érdekes módon a nők az iPhone mellett, míg a férfiak a Galaxy S2 mellett tettek le nagyobb számban a voksukat. Ugyanakkor érthető is. A szépség a funkcionalitással szemben. Bármennyire is komoly és sok ésszerű érv hangzott el az Android erőmű mellett, ha kimondom, hogy iPhone belebizsereg a tested. Érzed, hogy az valamennyire elérhetetlen, olyan más, olyan biztonságos.
Olyan mint mikor egy Mercedes a maga eleganciájával, biztonságával, a stílust, egy külön egyéniséget közvetít. Minőség és funkcionalitás.
De, ha egy Ferrari felpörgeti a motrát, és vadul szabadulnak fel a lóerők, a vagányság és a lendületesség érzését keltve, ugyanakkor tudod, hogy minden egyes csavar a helyén van, akkor nincs az a férfi, aki a Mercedeszbe ülne be.
Elismerjük, szép, gyönyörű, fantasztikus alkotás, de az Android az mégiscsak Android, a performansz pedig mégiscsak performansz. Így aztán, ha választanom kell, akkor...
A hét végén meghívtak a FiERD táborba. Mélykuti Ferenc csíkszeredai konzullal beszélgettünk a magyar állampolgárságról, a Maros megyei honosítási helyzetről és egyebekről.
Majd ezt az előadást követően dr. Benedek István RMDSZ és László Gyuri MPP elnökökkel beszélgettünk a vásárhelyi polgármester helyzetéről. Immáron a fene tudja hányadjára beszélünk és beszélünk. Ez a beszélgetés mégis más volt, mert most szembe ültünk a közönséggel és nem egymást kellett meggyőzni, hanem azokat az embereket, akikért elméletileg vitatkozunk egymással.
Hogy a végén úgy álltunk fel az asztaltól, hogy még mindig a közönség, de talán mi sem tudjuk, hogy ki lesz a polgármester jelölt az más kérdés. De azért én leírom ide, hogy én miket mondtam és gondoltam:
Első sorban, az a kérdés Marosvásárhelyen, hogy a lakósok akarnak-e magyar polgármestert?
Mert ugye hiába próbálkozunk, és tárgyalunk n+1-jére mi, akik politika csinálóknak tartjuk magunkat, ha választópolgárok nem ugyanúgy gondolják, ahogy mi gondoljuk, akkor hiába az egész. Ezért tehát az elsődleges kérdés, amit ebben az egész polgármesteres műfajban nekünk fel kell tenni egymásnak (politikus a politikusnak, politikus a választónak, a választó a politikusnak és a választó a választónak), hogy
akarunk-e Marosvásárhelyen magyar polgármestert?
És ahogy én most ezt a helyzetet látom, erre a kérdésre három féle képen reagálnak a vásárhelyi lakósok:
1. Azt mondják, hogy engem ugyan egy cseppet sem érdekel. Színjáték az egész, beszélnek ezek erről-arról, az én szavazatom úgysem ér semmit, el sem megyek választani. Minek mennék, úgyis Florea lenyomja az egészet, régi bejáratott módszerekkel dolgozik az iparos, és különben is egy kutya az egész.
2. Azt mondják, hogy a jelenlegi vezetés pont úgy jó ahogy van, hiszen egy csomó jó történt a várossal. Szép kis tiszta városunk van, biztonságos, és fejlődő. A jelenlegi vezetést nem kell leváltani, mert jól csinálják a fiúk.
3. És végül a harmadik vélemény, akik úgy gondoljuk, hogy változás kell és magyar polgármester.
Azt hiszem, hogy ha számszerűsítenénk a három tábort, az 1-es győzne. Az embereket elfárasztotta a politikai teszetoszaság, hogy nem lehet már végre egy karakán határozattal kiállni és azt mondani, hogy igen kérem ezt akarjuk. És minden egyes ilyen akció, ami eredménytelenül a semmibe torkollik azt erősíti, hogy az emberek elforduljanak és megcsömöröljenek a politikától és egyszerűen el se menjenek szavazni. És ez a passzív távolmaradás a legnagyobb ellenfelünk.
Már többször hangsúlyoztam és még egyszer ide leírom, hogy a marosvásárhelyi polgármester választásnak nem az lesz a legnagyobb kérdése, hogy ki lesz a jelölt? A legnagyobb kérdés, amire választ kell adnunk, hogy hogyan vigyünk el minél több embert választani?
És, hogy ennek eleget tegyünk, mindenkire szükség van. És mindenkinek feladata van ebben, aki hiszi, hogy lehet a városunknak magyar polgármestere. Ez csak közösen sikerülhet, ha mindenki a maga módján tesz azért, hogy sikerüljön. És, ha a 3-ik kategóriába tartozók meg tudnak győzni elég személyt az 1-esek közül, akkor van rá esély, hogy hazaküldjük a jelenlegi városvezetést. De a 2-esekre is szükség van, ezért elmondok néhány dolgot.
Hölgyek, urak!
Nem azt mondom, hogy a jelenlegi városvezetésnek nincsenek eredményei. De, igen, vannak. Kérdés, hogy melyik várost vesszük viszonyítási alapnak. Ha egy keleti, vagy balkáni városkához hasonlítjuk magunkat, akkor a városunk tiszta, az utak úgy-ahogy rendben vannak, fűtés nincs, de most nyár van, ez majd télen lesz kérdés. Van egy Week-End telepünk, aminek még a Kárpátokon túlról is a csodájára járnak. És van nekünk Somos tetőnk, ami most szép és új és modern és olyan játszótér van rajta, hogy csoda, sőt sokan járnak oda kocogni, mert a futópálya körbeér.
És, ha csak ezt néznénk, akkor azt mondhatnánk, hogy tényleg, minek is kell nekünk más polgármester?
Na akkor nézzük csak. Kedves olvasó mondjál nekem 5 olyan új beruházást, amitől a városunk szebb, gazdaságilag erősebb, versenyképesebb lett. Sokat kérek? Na jó, akkor 3-at. Az elmúlt mandátuma alatt városunk nagy sikerű polgármestere mit is tud felmutatni?
Büszkélkedünk a Week-End telepünkkel, mert megtehetjük. De mi a viszonyítási alap? Ha egy igénytelenebb városgazda eredményét nézzük, akkor a mi Week - End-ünk tényleg sokkal szebb, de, ha pl. csak ide a szomszédba megyünk, ahova a határ mentiek özöne, Gyulára, vagy Hajduszoboszlóra, és összevetjük az ottani strandokat a mi Week - End-ünkkel én azt mondom, van még hova fejlődni. Nem is kicsi.
Illusztrálom:
Hajduszoboszló
Gyula
Marosvásárhely
De van ennél is feljebb, csak gondoltam nem emelem egyből túl magasra a lécet.
És lássuk mi van még? Ja igen a Somos tető. Elismerés, akinek tetszik az a játszótér, az biztos örül, én kicsit giccsesnek érzem azt a nagy népi együttlétek helyszínéül szolgáló valamit. De pedig itt együtt lehet a hintázó és kisebb-nagyobb életveszélyek közepette csúszdázó kisgyerek, a ping-pongozó, vagy kocogó szülők és még a miccset is lehet sütni. Igazi nagy népi hurrá. Csak valahogy... nem tudom, lehet a kultúrák közti eltérés az oka, de nekem valamiért ez sok. Ja és, aki mégis húst akar sütni, az keressen egy másik helyet, mert azt nem igazán a város közepén, vagy a tetején kellene. De, ha már evésről beszélünk és amúgy is éhes vagyok, akkor nem állhatom meg szó nélkül
a somos tetői vendéglőt, vagy az Aranykakast.
Tudom, Romarta SA. De nem érdekel. Oldja meg. Különben rosszul tudja a főnök, mert az ingatlan nem a Romarta SA tulajdona. Romániában nincs is ilyen cég. De sebaj. Most visszakérdeznél (2-es kategóriások), hogy jó jó, de hogyan oldja meg, ha egyszer nem a városé? Megmondom. Vessen ki rá külön adót. Elhanyagolt épületre maximálisat. És miután néhány esztendő múlva ez az adómennyiség felhalmozódik, akkor jegyezzen rá a telekkönyvre, és ha ezek után sem képes a valós tulajdonos változtatni az épületek küllemén, akkor végre kell hajtani, majd csak megveszi valaki. És az felújítja, vagy, ha nem, akkor az eljárás ugyanaz.
Még van miről beszélni barátaim. Ott van nekünk az egyik kedves össznépi ünnepünk a
Marosvásárhelyi Napok.
Évek óta egy igénytelen, mocsok az egész. Szégyen, hogy az egykori városnapok, ami a kultúráról, a zenéről, a művészetről, egyáltalán Vásárhelyről szóltak, most egy az igénytelen emberek legalja fesztiváljává változott. Hatalmas kirakodóvásár, zaj és füst, ami a várat meg a főteret uralja. És, ami a legszégyenteljesebb, hogy a városnapok mérőszámai már évek óta nem azok, hogy hány igényes koncerten vehettünk részt, hány befektetőt sikerült ide vonzanunk, hány helyi vállalkozót tudtunk bemutatni és mire lehetünk igazán büszkék. Nem. A mérőszámok, hogy hány hektoliter sör és hány tonna miccs fogyott el. Tényleg erről kellene szóljanak a városnapok?
A másik, ami azt hiszem érdekes dolog Marosvásárhelyen, az a sport kérdése.
Mi van a lovarda melletti sport létesítményekkel???
Azok már évek óta ott állnak, tudja a jószerencse, hogy lesz-e velük valaha is valami. És mi van a korcsolyapályával? Mért kell megvárni mindig a kampányokat, hogy történjen valami ezzel a várossal? Mindig négy évente fellángolás, leígérik a csillagot az égről, elkezdenek valamit és négy évig szünet.
Folytathatnám még a kifogásokat, lenne belőle még bőven, és, ha gondoljátok, akkor írjatok még bátran párat.
A lényeg, hogy ezeket összegezve, és mellé téve, a Lădariu ügyet, Guşă ügyet, és azt, hogy nekünk nem lehet Kossuth utcánk, de magyar nevű iskoláink száma is igen csekély. És odáig már el sem merészkedtem, hogy a közpénzen kik azok a cégek, akik építenek a városban és mért csak mindig ugyanaz a 3? Azt mondom, hogy van baj elég és, mint ahogy a székely bácsi mondaná
van baj elég és mégy gyűlik hozzá.
Ezekre alapozva jogos a felvetés, hogy a jelenlegi vezetésnek mennie kell és új vezetésre van szüksége a városnak. Szemlélet váltásra és vérfrissítésre, mert ez így ebben a formában elég volt. Úgy, ahogy van csapatostól kell menni mindenkinek, polgármester és tanítványai az alpolgármesterek, mind.
Ezért van szükség mindenkire, és a megváltozott választási törvény még inkább bizalomra ad okot. Van lehetőség Marosvásárhelyen magyar polgármestert állítani, csak mindnyájan akarjuk. Ha egy szavazattal is többet szerzünk mint a román jelöltek, Vass Levente polgármester lehet.
Megint... Aláírásokat. Néha elbizonytalanodom, hogy van-e értelme ennek az egésznek, hogy próbálunk ennek a vásárhelyi magyarságnak valamilyen jövőképet teremteni. Nagy szavak mi? Jövőkép és változás, de akarja-e a vásárhelyi magyarság ezt? Egyáltalán beszélhetünk-e még egy összetartó magyar közösségről, vagy mindenkiből európolgár lett ebben a nagy forgatagban?
Mi kimondtuk. Koalíciót akarunk, összefogást és együttműködést. Elég volt az időhúzásból. Ha mindenki ezt akarná akkor nem kellene gyűjtsünk. De így most kimondtuk, nekünk fontos, mi akarjuk, próbálkozunk, mondjuk a magunkét és keressük a legjobbat. Szövetkeznénk? Igen, a jó cél érdekében koalíciót kötnénk, pártszövetséget. Mi hiszünk benne, hogy sikerülhet. Együtt, közösen.
Sokan kérdezték meg mostanában, hogy mondd meg őszintén, te hiszel abban, hogy lesz közös jelölt? Némelyik ismerős még fogadást is kötött. Hát akkor most mondom, őszintén, mert másként nem érdemes. Én hiszek benne. Hiszem, hogy, ha a vásárhelyiek magukba néznek, akkor fel tudnak sorakozni egy jó jelölt mellé. Hiszem, hogy van rá esély. Még számoltam is, az is elhitette velem, hogy matematikailag is győzhetünk. Hiszem, hogy, ha együttműködünk, az jó a városnak. És valahol nagyon mélyen a lelkemben hiszem azt is, hogy az RMDSZ is akar győzni. Viszont tudom, hogy csak együtt sikerül. Ha mindenki félreteszi pártoskodó, kicsinyes frusztrációit, ha képesek vagyunk összetenni a kezünket egy városért, a közösségért. És, hogy ez sikerül-e? Na ebben már nem hiszek töretlenül. De bízom benne. Az tudom, hogy, ha mégsem sikerül, az nem rajtunk fog múlni.
Látva, hogy a városi vezetéssel nem jutunk 1-ről a 2-re, úgy döntöttünk felsőbb szintre visszük a marosvásárhelyi polgármester kérdését. Pénteken került sor a 3 politikai alakulat újabb találkozójára, immáron ténylegesen megyei szinten, sőt az RMDSZ és az MPP még országos elnökségi tagokat is asztalhoz ültetett.
Ebből is látszik az ügy önmagában fontos, rangjának megfelelően próbáljuk kezelni.
A beszélgetés kicsit olyan volt, mintha régi lemaradásokat próbálnánk pótolni, aztán rátértünk a konkrétumokra. Annyit minden bizonnyal kijelenthetünk, hogy mindhárom alakulat kimondta, hogy magyar polgármestert akar. Végre mások is kimondták legfelsőbb szinteken is. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a szándék azonos.
Ennek érdekében sikerült valamelyest szűkíteni a javallottak körén. És mondhatni, hogy körvonalazódik a megoldás.
Úgy érzem, és igen jelen, pillanatban még mindig semmi biztosat nem állíthatok, de úgy érzem, hogy lesz közös jelöltünk. Reményteljes volt a beszélgetés. És fenntartjuk, a Csegzi ügyet az RMDSZ kell megoldja házon belül. A Bölöni ügyre az MPP szeretne nagyon hamar pontot tenni és mi... mi továbbra is fenntartjuk a javaslatunkat.
Lejárt az érettségi. És minden tv-ben megy a BREAKING NEWS. Eddig 20 iskola van ország szerte, ahol az átmenési átlag 0%. ZÉRÓ!!! Egy diák sem ment át.
Addig reformálták az oktatást, amíg sikerült a performansz. Minden idők legalacsonyabb országos átlaga. És mit szül ez a rendszer? Felháborodást. Mindenki elhitte, hogy az iskolát könnyű elvégezni, pikk pakk bejutok az egyetemre, majd ugyanúgy elvégzem az egyetemet és egy papírral a kezemben máris jelentkezem szakembernek valahova egy zsíros állásra. És, ha nem találok egy ilyet, akkor szidom a rendszert és teletrombitálom a világot, hogy itt nem lehet megélni és elmegyek az országból.
Ez a rendszer. Ilyenné alakították és az emberek ezt a "descurcăreţ" (ügyeskedő) módszert roppant hamar elfogadták és éltek annak lehetőségeivel. Ez lenne a normális?
Nem, nem ez a normális. A hiba gyökere a felsőoktatás szétverésénél kezdődik. Az egyetemeken eltörölték a felvételit, mert az egyetemeknél is verseny alakult ki. Sok az egyetemi hely, kevesebb a végzett diák, így az egyetemeknek nem éri meg keménykedni, felvételiztetni, mert akkor diákok nélkül maradnak. Nincs felvételi, nincs verseny a diákság körében. Könnyen kialakult a diákokban az a hozzáállás, hogy minek tanulni, majdcsak átmegyek valahogy azon a fránya vizsgán, esetleg még fizetni is lehet érte és kész. Aztán gondolt egyet a tanügy és hirtelen valami rendszerelleneset cselekedett. Az ügyeskedők küllői közé gáncsot vetett. Kamerákat szereltetett az iskolákba, megszigorította a diákok életét, nem lehet másolni, nem lehet puskázni. És az eredmények meghökkentőek. A diákok természetesen a tanárokat és a rendszert szidják. Tipikus reakció.
Nem vagyok én olyan idős, nem volt az olyan régen, amikor én is iskolába jártam, de nekem akkor felvételiznem kellett a líceumba is és az egyetemre is. És elvégeztem Istennek hála mindkettőt. Ott voltam a döntésnél, mikor a Sapientián eltörölte a Kari Tanács a felvételit. Akkor azért szavaztam meg, mert láttam a tanárok és a vezetők kétségbeesését. Az volt az alku, hogy egy évre kivesszük megnézzük milyen eredmények születnek, majd, ha az eredmények indokolják, visszatesszük. Az eredmények indokolták, de soha nem tért vissza erre a döntésre az egyetem. Ez a példa is mutatja, hogy Romániában nem a minőségi oktatáson van a hangsúly. A mennyiségin van. Minél több diák, annál nagyobb a fejkvóta, és nem baj, ha gyenge a diák, legalább fizet.
Leülünk, beszélgetünk az oktatásról és egyszerű emberek is kitaláljuk a megoldást. A román rendszer beteg. De nem ott ahol most a TV és a szenzációhajhász média keresgéli a fekélyt. A román oktatás egyik legnagyobb baja, hogy azt hiszik, hogy magas színvonalon képeznek, mert lám lám a diákjainkat elkapkodják a külföldi cégek, vagy kórházak. HIBÁS! Nem azért kapkodják el, hanem azért, mert olcsóbban elvégzik azt a munkát, amit a német annyi pénzért bottal sem piszkálna meg. A mieink meg teli szájjal újságolják el, hogy mekkora fizetést kapnak külföldön.
A másik hiba a román oktatásban, hogy átlagolják az embereket. Hiába vagy kiváló matematikus, ha gyenge vagy irodalomból akkor elfektetnek. Nálunk a középszerűség a menő. Vagy mindenből kitűnő vagy, vagy mindenből középszerű, de nem lehetsz szakember. Nem szakemberképzésre készít a középiskolai oktatás. És ez nem is fog változni, amíg átlagot számítanak a matek és az irodalom, vagy a sport jegyedből.
Nincs felvételi, így felállt egy megkerülhetetlen rendszer. A gyengébb színvonalú iskolákban végzettek könnyebben bejutnak az egyetemre hiszen dosszié vizsga van. Így fel sem merül a kérdés, hogy valaki nem megy egyetemre. Eltűnt a szakiskolai képzés, mindenkiből mérnök lett, nincsenek mesterek, nincsenek szakmunkások.
A megoldás erre az egész rendszerre a felvételi vizsgák visszavezetése. És, hogy kell-e kamera a vizsgákra? Nem kell! A felvigyázó tanár kell komolyan vegye a feladatát.
Miután a diák felvételizett a középiskolába, utána hagyni kell, hogy szakosodjon. Több sebességes középiskolai oktatást kell bevezetni, majd az egyetemekre is komolyan kell venni a felvételit. És ez a két rosta szűkítené a keresztmetszetet. Aki ügyeskedni akar, az ügyeskedjen, dolgozzon, és aki valóban ügyes az vezesse az ügyeskedőt.
A rendszer rossz. De azért lássuk be, a bukásokért első sorban a diákok a felelősek.
Mostanában két inges napjaim vannak. Ez azt jelenti, hogy minimum egyszer váltanom kell :) Ezt egy Orbán Viktor interjúban hallottam na, es megtetszett. Mondjuk a miniszterelnök már a hároim inges napoknál jár, én még csak ilyen junior szinten űzöm a dolgokat.
Na, de a mai nap az már eléggé érdekesre sikeredett. A hét politikai eseményei a mai nappal futottak ki, úgy bele is fáradtunk jó rendesen ebbe a hétbe. Kezdődött úgy, hogy hétfőn Székelyudvarhelyen részt vettem a Mikó Imre Terv konferenciáján. Röviden erről annyit, hogy a Mikó Imre Terv az EMNT gazdasági terve, amit a Szechenyi Terv szakemberei segítenek, de nem kisebb személyiség, mint maga Matolcsi miniszter úr üzente meg a résztvevőknek, hogy a Mikó Terv, egy kiemelt projekt nemzetgazdasági szempontból. Ezért szakmailag és anyagilag is mögötte állnak. A bemútatása valamikor Tusvásnyosra lesz tehető.
(fotó: Manna.ro)
Udvarhelyről atgurultam Csikszeredába, ahol a Bethlen Gábor Alap vezérei tartottak számunkra képzést. A Demokrácia Központ ugyanis tanácsadó irodaként is fog üzemelni a Bethlen Gábor Alap pályázatait illeti. Ugyhogy lassan lehet majd kérdezni, mert válaszolunk.
Aztán haza. Kedden kicsit nyugisabban telt a nap, tulajdon képpen csak a stratégiázgatásba merűltünk el. De abba jó rendesen.
Szerda a már sokkal pergősebbre sikeredett. Mondhatni, hogy a csütörtöki fórum szervezésével telt. Legalábbis nekem azzal ment el a nap nagyobbik fele. Telefonálgatás, majd bevásárlás, majd ismét telefonok. Kb. 43 személyt hívtam meg, eljött kb. 35 ma. Szerdán még volt egy egyeztető beszélgetésünk Benedek István elnök úrral és Csegzi Sándor alpolgármester úrral. Itt nagy bejelentéssel szembesűltünk...
Ma pedig reggel megérkezett Balogh György konzúl úr, és szolgálatot teljesítettünk az idős és beteg embereknél. Nem mondom, hogy honosítottunk, mert rám szóltak már kommentben, hogy az nem helyes. Jó akkor a honosítás útján elindítottuk a rászoruló személyeket.
Aztán egy gyors munkaebéd után vissza a DK-ba és előkészíteni a fórum helyszínét, majd érkezett a sajtó, gyors nyilatkozat az elején, és már pörögtünk is. Érdekes témákról faggattam Toró T. Tibort és Papp Előd urakat. A beszélgetés után egy politikai munkavacsora volt. Barátaink és kollégáink jelenlétében. Ilyenkor sem lehetett lazítani, mert ugye mért lehetne, mi ilyenkor sem gyengítjük a tempót. :)
Kalandos éjszaka
És, ha azt hiszitek, hogy vége, tévedtek :) Hazafele jövet még a beszélgetések hatása alatt léve természetesen a tömbházig folyt a vita, amig Christian egyszerre mocorgásra lesz figyelmes. Egyszerre nézünk a kazánház fele, három személy rohan ki a kazánházból. Christian kb. 3 másodperc gondolkodás után, csak annyitt mondott, "te ezek loptak baze..." és már mint a parittyakő rohant is utánuk. Két kisebb termetű, talán egyik gyerek és a másik egy lány (nőszemély) és egy harmadik valamivel testesebb, egy zsákkal a vállán rohantak elől, mi meg utánuk eredtünk. A kis Maros híd lábánál a tolvajok, mert valóban azok voltak, hátrahagyják a zsákmányt és kereket oldottak a hídon keresztűl. Kiderül, hogy a zsákban rézdrót van, a kazánház áram hálózatát bontották meg és loptak el egy nagy rafiazsáknyi húzalt. Christian ugyanezzel a lendülettel hívja is az 112-t. És nagyjából 10 perc alatt megérkezik az első majd kis idő múlva a második, végűl a harmadik rendőr járőr. A tettesek sehol, de a zsákmány, az megvan. Látták őket futni, de eltüntek. A rendőrök kicsit téblábóltak ott, majd elmegyünk megnézni a tett helyszínét. Valóban nagy részen hiányzik a húzal. A kazánház ugyan nem működik, de értékes felszerelés van benne. Az Energomur vállalatot érte a kár, így közvetetten a várost.
Na így ért véget ez az őrűlt nap. Egyesek biztosan legyintetek, hogy áh, nem is végez fizikai munkát, ne panaszkodjon, nos nem is teszem, élvezem csinálni, még akkor is, ha ez elég sok időmet felemészti, de tudom, hogy nem kárba veszett idő. Tolvajfogónak még nem léptem elő, de még ki tudja :)
Ha valaha is felmerül bennetek a kérdés, hogy "Hova menjünk?", mindig jó válasz rá, hogy kastélyt látogatni. Maros megyében hál' Istennek van bőven választék. Még akkor is igaz ez, ha a látnivalók nagy hányada csak romos, vagy teljesen lerombolt állapotban van. Egy kastélyt meglátogatni mindig élmény, és ha arra gondolunk, hogy Maros megye egyetlen kastélya sem román vonatkozású, akkor kicsit még nagyobb ez az élmény.
Keresd Segesvár mellett van, Dánostól 10 km-re. Aki keresi könnyen megtalálható. A látvány viszont lenyűgöző.
Mielőtt még össze nem zavarodna valaki, hogy a falu neve mért csak románul és németül van kiírva, Szász földön járunk. A faluban mosolygós emberek, nagy részük nem beszéli a nyelvünket, a szászok már régen elmentek innen, csak a kultúrájukat idéző magas kapus házak emlékeztetnek, hogy itt egykoron szászok éltek. A kastély a központban van, keresgélni túlságosan sokat nem kell. Mikor felballagtunk a dombra, elkerekedik a szemünk. Karnyújtásnyira a mesevár, de hatalmas transzparensek hirdetik, hogy magánterületre tévedtünk. Igen tudom én azt, hogy magánterület, hiszen nem régen még emlékszem mikor tőlem is véleményt kértek a kastély hasznosítását illetően. Na, de a kerítés...
Nézelődünk Timivel, pislogunk, és egyszer a semmiből egy huncut bajszú bácsika vánszorgott elő az udvarból. "Bună ziua!" (Jó napot!)-al fogadott. Na mondom lássuk mit veszíthetünk, hátha nem hiába jöttünk, és nem is akarunk mi bemenni, csupán az udvarra engedjen be szétnézni. De nem, a meglepi csak most kezdődik. A huncut bajszú bácsi betessékel a kastély udvarára és elmondja, hogy nem hogy az udvarra, de menjünk bátran az épületbe is, sőt még útbaigazítást is ad, sőt, a pince megtekintését segítendő lámpát is.
Na mondom itt a fele se tréfa, itt komoly idegenvezetést is kapunk. És kezdődik a kaland. Az ódon falak a történelmet zárták a köveikbe. Páratlan élmény taposni olyan köveket, ahol egykoron egy kultúra élt. És mintha megelevenedne a kastély, amint a szolgálók szálláshelyein, a konyhán, a tánctermen, vagy amint a pince falai között bóklászunk.
Egy műemlék manapság nem igazán jövedelmező dolog, a Kulturális Minisztérium is így gondolta, és amíg a birtokában volt manzárdosított, kicsit átépített, itt-ott, és elkezdődött a turisztikai látványosság kiépítése. Kastélyszálló lett volna belőle, de vissza kellett adni. Tetszik, vagy se, de ez a csoda nem az államé. Így abba maradt minden, pénz ide több nem jött. Egy magyar kastélyba Románia nem fektet be. Pedig megérné. Komoly turisztikai fejleszteni valók vannak még ebben az országban, de kastélyaink nagy részét inkább átengedjük az enyészetnek. Az állam a felújításban nem partner, a tulajdonosoknak meg már nincs pénzük ebből a lerobbant állapotból rendbe hozni a kastélyt. És ez nem csak itt Keresden van így. A koronkai kastély itt van közel, Marosvásárhely és a térség látványossága lehetne, de már lassan az alapokig bomlik vissza. És még említhetnék néhány bedőlt falú látványosságot.
A huncut bajszú vezetőnk felkísér a vendég szobába. A falon a magyar uralkodók névsora, köztük Bethlen Gábor, az ős és a kastély virágkorából származó képek. Egy asztal és rajta egy könyv. A vendégkönyv. Majdnem teleírva. Fellapozom a könyvet, a legkülönfélébb írások és vélemények, jó kívánságok vannak belevésve. Látogatok sokadalma fordult már meg itt. Ez is igazolja, hogy lenne erre kereslet, nagyon is lenne. Filmesek is voltak itt, megtalálom Előd barátom bejegyzését, amikor a Retropoliszt itt forgatták. Én is írok. Kicsit megindít, hogy hagyjuk lerombolódni épített örökségünk és egy olyan helyen ahol csupán 21 magyar ember él a faluban és őrzik a kastély magyar vonatkozásának emlékét, úgy érzem, hogy veszélyben a történelmi múltunk. Ezek az épületek a tanúink arra, hogy itt magyar emberek voltak, laktak és uralkodtak. A román itt a dolgozó parasztságot jelentette. És mit fogunk majd látni, ha eltelik még 50-100 esztendő? Lesz-e itt még kastély, vagy, ha lesz mondja-e még valaki, hogy ezt a Bethlen grófok építették? Vagy csak legyintve azt mondják majd, hogy itt sosem volt magyar vonatkozású épület, sőt a fiatalok egészen biztosan nem lesznek büszkék arra, hogy a falujukban, ami már akkor vegytiszta román település lesz, magyar vonatkozású kastély jelenti a látványosságot.
De ne temessük még a múltat és főleg ne a keresdi kastélyt. Miután bejártuk az épületek zeg-zugát, még a környéket is szemügyre vesszük. Sajnos, a templomba, amiből mind a 21-en hazamentek már nem tudunk bemenni. Impozáns szép templom. Vajon meddig imádkoznak benne magyarul?
És, hogy mi mindent lehetne itt csinálni? Itt van közel Segesvár. Ha itt komoly beruházásokat lehetne kivitelezni, akkor Segesvár mellett egy igencsak komoly turista látványosságot lehetne ide telepíteni. De tovább megyek, ha a kastélyból valóban kastélyszállót lehetne építeni, és azt különböző kulturális rendezvények helyszínévé lehetne változtatni, akkor akár a környékbeli épületek, házak is teret adhatnának különböző rendezvények helyszínének. Lehetne innen lovas túrákat szervezni, de reneszánsz játékokat rendezni. Ne ne ne, nem a segesvári vitézekre, vagy lovagokra gondolok, azok ott jól elvannak. Ide valami mást kell, valami kevésbé művit, valami kevésbé nyerset. Külföldön, hogy egy multi ilyen környezetbe szervezhesse meg a cég csapatépítő trainingjeit sok száz és ezer eurót hajlandók fizetni. Nekünk meg itt van és hagyjuk, nem lehet, nincs miből.
Aztán elmondja a huncut bajszú bácsi, hogy ő tulajdon képen itt valamiféle őr. Kicsit elmosolyodunk, mit lehet még innen lopni? A termek üresek, a falakon még a vakolat sincs már meg, ahol még megvan ott a vandál kezek nyoma üdvözöl. A "szeretlek Mari", "itt járt Pirike, meg Gyuluka" mind fel van írva. Ott vannak, hogy ha majd más Pirikék és Gyulukák jönnek, akkor ők is tudják, hogy előttük mások is itt jártak. Eszükbe nem jutna, hogy az a fal, amibe ők most éppen előszeretettel vésnek, lehet, hogy felbecsülhetetlen értékű freskót, vagy falfestményt is rejtegethet. Nem ez a lényeg... Nem a miénk, de itt jártunk és ezt a tudtára kell adni a világnak. ÁÁÁ mondja a huncut bajszú bácsi, innen a követ is ellopják. Műgyűjtők sok pénzt hajlandók fizetni egy címeres kőtömbért, ezért kivésnek innen mindent, ami mozdítható. Na és a kerítés? A láncok? A lakatok? Elmosolyodik a bácsi... Azok a becsületes embereknek szólnak... A tolvajoktól nem védik a kastélyt.
Rögzíteni kell itt mindent, digitálisan és papíron, filmen, fotón és könyvben, és hátha egyszer egy mecénás magyar is erre jár, aki felismeri a kincset, a szépet, a kulturális ereklyét, vagy, ha nem azt, akkor ismerje fel a hasznot, a lehetőséget... Bármit, csak ne hagyjuk veszni az épített kulturális örökséget.
"De az imádkozás ideje eltelt. És el az átkozódás ideje is. Az álmodozásnak is vége és a sírásnak is. Aki pedig elindult a vizek mentén, az többé ide nem jöhet vissza, aki közülünk elmegy, az ne is kívánkozzék közénk vissza valaha; annak itt helye nem lesz soha és jussa sem lesz annak.
Fölébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat, Számba kell vennünk erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni.
Aki fél, aki gyáva, aki nem bízik, aki nem hisz, aki gyenge, az lépjen ki a sorból. Az menjen. Az nekünk bajt csinál, az a mi munkánkat akadályozza, az a mi lábunk elé gáncsot vet, a mi árulónk az! Senkit se sirassunk, aki elmegy innen. Senkit se tartsunk vissza, De biztassuk azt is, aki habozik; az ingadozóknak sincsen helye itt most. Kiáltó szó vagyok: ezt kiáltom!"
Marosvásárhely egy magyar végvár. Nem jószántunkból lettünk azzá, hanem napjaink történelme hozta így, amiben nagy mértékben benne vannak a megválasztott képviselőink is. Vagy talán fogalmazhatnék úgy is, hogy akik a képviseletet vállalták nem elég körültekintően tették. Nem ismeretlen az sem, hogy némely esetekben a személyes kérdések előbbre valóak lettek a közérdeknél. És talán egy politikával foglalkozó személy számára ez a legnagyobb önmagadban eldöntendő kérdés és feladat. Tudsz-e a megfelelő időben választani a személyes érdekeid és a közösség érdekei között, akkor is, ha ezek nem esnek egybe.
A mellékelt ábra azt mutatta, hogy ez nem mindig sikerül. Egyes honatyáink annyira remélve, hogy erejük a végletekig kitart, és a tekintélyelvűség töretlen marad a választókban gyakran nem figyeltek arra, hogy az ésszerűség és a választók mit akarnak. Mert mindig volt közhangulat és általában a közhangulat előre vetítette az eredményt.
A tények makacs dolgok, és az tény, hogy 8 éve nincs magyar polgármester Marosvásárhelyen. És az is tény, hogy az alternatív politikai alakulatok nem véletlenül jöttek létre az RMDSZ mellett. Álságos magyarázkodás, hogy azért hoztuk létre az MPP-t, mert az RMDSZ-ben nem kaptunk helyet. Ezt egyesek bevehetik, még egyesek el is hiszik, de a valós oka annak, hogy egy alternatív szervezet létrejön egy másik mellett mindig az, hogy valami nem jól működik. És igen, voltak, akik ebben hittek. Hittük azt, hogy, ha változtatunk, akkor más lesz.
De változást előidézni egy rendszerben, ami már 20 éve működik, igencsak nehéz dolog. És persze még az emberanyag is közrejátszik. Nem elég elhinni, hogy képesek vagyunk legalább olyan ravasz döntéseket hozni, mint az ellenfél. Meg is kell hozni ezeket a döntéseket és végig is kell játszani a meccset.
Tény tehát, hogy a városunknak nincs polgármestere, és most már magyar többségű tanácsa sincs. És tény, hogy az RMDSZ a maga 20 évével visszafordíthatatlanul erodálódik. És a fiatalok, akik ugyanúgy akarják működtetni, mint elődeik nem képesek rá. Az ők szájukból nem ugyanazokat a szavakat várja a nagyközönség. És minél inkább erőlködnek megmenteni a kizárólagos egységet, annál inkább esik szét. Ezek a tények. És a tények igen makacs dolgok.
Az elvárás
Nem kérdés, hogy, ha kimegyünk Marosvásárhely lakosai közé és megkérdezzük tőlük, hogy mit szeretnének, együttműködést, vagy egymásnak feszülést a választásokon magyar és magyar között, akkor igen elenyésző számban lesznek azok, akik acsarkodásra vágynak.
Ezt a tényt szinte mindenhol visszaigazolják, akárki próbát tehet. Pártot alapítottunk és a pártalapításhoz találkozni kell az emberekkel, beszélgetni kell velük és kérni kell a támogatásukat. Megtettem. Szinte nem találkoztam olyan emberrel, aki ne arra intett volna, hogy próbáljunk egységes egészként fellépni.
A kérdésem már csak az, hogy az egység, az összetartás, az összefogás, ha úgy tetszik, azt jelenti-e, hogy a sok összefogó, vagy összefogásra buzdított közül egyik előrelépik és mindenki kérdések és ellenvetések nélkül támogatja, vagy esetleg megtárgyaljuk, egyeztetünk, bevonunk olyan embereket, akik nem a politikai acsarkodásból élnek, együtt közösen döntünk?
A kezdeményezés
Az EMNT a második variánst támogatta. Letisztult bennünk egy válasz. Senki nem győzhet egyedül. Csak akkor győzhetünk, ha sikerül a legszélesebb társadalmi támogatottságot oda állítani egy ember mögé.
A 2012-es választásoknak, nem hiszitek el, de egy nagyon fontos kérdése lesz. És ez még csak nem is az, hogy sikerül-e összefogni, vagy sikerül-e megtalálni a megfelelő jelöltet? Ezek mind a másodlagos kérdések, amik alárendelt viszonyban vannak a fő kérdéssel. Sikerül-e a magyarok többségét elvinni az urnákhoz? Ez lesz a következő kampány legnagyobb kérdése. A legfőbb ellenfelünk (mármint a város magyar lakosságának), nem a román pártok és az ők jelöltjeik, hanem mi magunk.
És a jelenlegi körülmények egyáltalán nem járulnak pozitívan hozzá ahhoz, hogy a magyarság felkerekedjen és elmenjen szavazni.
2008-ban elhitették az emberekkel, hogy van esély. És a választók szinte el is hitték. Aztán a jelölt egyike volt azoknak a keveseknek, akiket első körből legyőztek. Senki, nem gondolta át, hogy milyen gyönyörűen instruált bábok voltunk egy jól kitervelt színdarabban. 2008-ban Florea hajlott arra, hogy átadja a stafétát és elmenjen Bukarestbe. Volt ő már prefektus, volt polgármester, és támadták eleget, elment volna, mert képviselő még nem volt. Ám a képviselőséghez mandátumot kell szerezni, ami veszélyeztette volna a város magyar képviselőjének és magyar szenátorának is a székét. Ha Florea elindul és nyer, akkor több mint valószínű, hogy nem lesz meg a szenátori mandátum Frunda Györgynek sem. Ezért kellett elejét venni egy lehetséges bukásnak. És Borbély László, aki szintén a parlamentbe igyekezett, zseniálisan ismert fel egy kivételes konstellációt. Ha bejelenti, hogy elindul polgármesternek, akkor a PDL megfelelő kaliberű embert kell állítson vele szembe, különben magyar polgármestere lesz a városnak. Ha Borbély nyer, akkor ő az ünnepelt hadvezér, aki visszaszerezte a várost. Ha nem nyer (és ez lett), akkor kiiktatja a képviselői mandátumért induló legnehezebb ellenfelet (Floreat), maga mögé állítja a felhergelt magyar lakósságot és ő lesz a képviselő. Dupla siker. Borbély László nem veszíthetett. Míg mi azt hittük, hogy a csúnya románok legyőztek, még ők is azt hitték, hogy a polgármesterség volt a tét, pedig nem. Ez egy két lépéssel előbbre kitervelt sakkjátszma volt. Megszerezni a képviselői mandátumot. Zseniális és ravasz lépés.
2008-ban sikerült. Kérdés mi lesz 2012-ben. Nemrég mindenki meg volt győződve arról, hogy Florea nem indul újabb mandátumért, Maior veszi át a helyét. Aztán egyszer csak Florea bejelentette, indul. Meglepődtünk, pedig a fenti forgatókönyv ismeretében már nem kell. A helyhatósági választások a parlamenti választás előtt vannak. Ha Florea elindul, akkor arra számított, hogy Borbély ugyanúgy reagál, mint ő 2008-ban és ráveti magát a polgármesteri székre. Borbély nem tette. Így Florea meg kell nyerje a polgármesteri széket, maga mögé kell állítsa a várost és még eljátszhatja azt, hogy indúl képviselőnek is, és a megüresedett polgármesteri székért harcba szállhat Maior egy időközi választáson. Ha Florea nyer és képviselő lesz, biztosan nem lesz magyar szenátora Marosvásárhelynek. Nos hölgyek, urak, ez a tét a mi kis városunkban. Azért mondom ezt, mert két képviselő körzet van, az egyik román többségű, a másik magyar. De, ha a polgármester megnyeri a magyar többségű körzet parlamenti képviselői székét és a másik körzetben szintén egy román nemzetiségű képviselő nyer, akkor az egyenesen arányos a román szentárorral is, hiszen már 2008-ban rezgett a léc.
Kezdeményeznünk kellett. Beszélgetnünk kellett arról, hogy a magyar politikai alakulatok hajlandóak lesznek-e arra, hogy a lakosság érdekeit szem előtt tartva tárgyaló partnernek tekintsék egymást vagy sem. Hajlandók vagyunk-e arra, hogy egymás szemébe nézve megbeszéljük, és eldöntsük, hogy érdemes együttműködni, vagy pontosabban nem hogy érdemes, hanem nincs más választás. Minden más felállás, minden más lehetőség, az a fent leírtak ismeretében végzetesen rossz döntés lesz.
Az EMNT Demokrácia Központjában volt az első találkozó. És bár meghívtunk mindenkit, az RMDSZ foghíjasan képviseltette magát. De eljöttek és elkezdődött egy beszélgetés, egy valamilyen, eddig természetellenesnek tűnő dolog. Mindenki erre kért, de konkrétan nem hiszem, hogy valaki el tudta ezt képzelni. Nos az EMNT kezdeményezésére ez megtörtént.
Majd ezt követte három másik.
A kerekasztal
Az elsőn Brassai Zsombor volt az RMDSZ részről, László György és Toldi Gyöngyike az MPP-től, Jakab István és jómagam az EMNT-t képviseltük.
A következő három esetében változott a felállás. Benedek István, Csegzi Sándor páros jött az RMDSZ-től, és a mi csapatunk is kiegészült Vilmossal és Tőkés Andrással, illetve Ábrám Noémival, az MPP-től csatlakozott Kelemen Ferenc. És csatlakozott a beszélgetéshez Biró Zsolt az SZNT képviseletében.
Elkezdődött valami, amire mindenki várt a választók közül, és megmondom őszintén meglepődtem, hogy van ilyen fogadókészség az RMDSZ részéről. Aztán teljesen tisztává vált előttem a kép. A városi szervezete az RMDSZ-nek nem egyenlő a megyei szervezetével. És míg előbbiek hajlandóságot mutatnak az együttműködésre, utóbbiak továbbra erőből politizálnak, és csak úgy hajlandók elképzelni az együttműködést, hogy elől az RMDSZ és mindenki utána. Persze erre, Benedek is tett némi utalást a sajtóban, pontosabban kettőt is, hogy el ne feledjük, hogy azért ő is az RMDSZ-t képviseli, de mégis, valahogy volt egy szándék, amit inkább el akartam hinni, mint elhittem, de bíztam benne, hogy belátják, hogy ez az egyetlen járható út.
Az ötödik találkozónk szintén nálunk volt a Demokrácia központban. Áttörésnek volt nevezhető... Néhány percig elhittem, hogy sikerült.
Az eredmény
Elég hosszú egyeztetés után felszállta fehér füst. A negyedik tárgyalás után a Demokrácia Központban megszületett az együttműködés kordokumentuma. Az ötödik találkozón pedig azzal álltunk fel az asztaltól, hogy bármi is legyen ezt a dokumentumot hétfőn, azaz ma aláírjuk.
A feladat a következő volt. Az RMDSZ székház lesz a történelmi helyszín, az EMNT lesz a szervező, sajtó összehívó, és az MPP is részt vesz. Íme a szöveg, ami mögül az RMDSZ a mai napon mégis kihátrált:
Együttműködési megállapodás
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSz) marosvásárhelyi szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Maros megyei szervezete, a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei szervezete, a marosvásárhelyi magyar közösségünk iránti történelmi felelősség tudatában a következőkben állapodunk meg:
1. Széles társadalmi összefogással biztosítani kívánjuk a 2012-es helyhatósági választásokon a marosvásárhelyi magyar együttműködés kereteit. Egy olyan szövetséget, mely valós esélyt teremt az Önkormányzati többség visszaállítására, illetve arra, hogy Marosvásárhelynek újra magyar polgármestere legyen.
2. Az együttműködést kezdeményezők, konszenzus és maradéktalan egyetértés révén nevezzük meg a marosvásárhelyi magyarság 2012. évi polgármester jelöltjét, akit mindhárom szervezet elfogad, és saját jelöltjének tekint.
3. A marosvásárhelyi együttműködés érdekében szervezeteink városi konzultációsorozatot kezdeményeznek, amelynek célja az, hogy a lehető legszélesebb társadalmi alapokra hagyatkozva nevezhessük meg Marosvásárhely következő polgármesterét. Ehhez a kezdeményesésünkhöz várjuk történelmi egyházaink és civil szervezeteink hathatós segítségét és támogató csatlakozását.
Közös jelöltállítási munkánk során törekszünk egy lendületes, köztiszteletnek örvendő, szakmailag felkészült személyt találni, aki képes a város gondjaira megoldási alternatívákat kínálni, politikai, egyházi, civil hovatartozástól függetlenül arányosan támogatja a kezdeményeséket, fejleszteni tudja a város gazdasági, művelődési, tudományos és lelki életét.
Meggyőződésünk, hogy szervezeteink egymást támogatva, olyan lehetőséget kínálnak Marosvásárhely választóinak, amely a korábbi sorozatos kudarcok után valós reményt és mozgósító erőt jelenthet közösségünknek.
Dr. Benedek István
elnök
RMDSZ Marosvásárhelyi szervezet
Jakab István
elnök
EMNT Maros megyei szervezet
László György
elnök
MPP Maros megyei szervezet
Marosvásárhely, 2011. május 23.
Úgy érezte mindenki, hogy sikerült megtalálni a közös hangot, van remény, jó fele haladunk.
A változás
De az öröm az nem volt hosszabb, mint egy pünkösdi királyság. Csütörtökön megállapodtunk, pénteken már az RMDSZ megpróbált visszatáncolni. Állítólag a megyei szervezet lépett közbe, vagy éppen Borbély László, előttem sem világos, de tény, hogy Benedek elnök úr egy nyilatkozatot mutatott meg, amit ő és Kelemen Atilla írt alá. A nyilatkozat semmiben sem volt a fenti, általunk összeállított megállapodás ellenében, így ezt látva úgy értékeltük, hogy marad minden a megállapodás szerint.
És eljött a hétfő. Megérkezett a sajtó az RMDSZ székházhoz, ahol Benedek István bejelentette, hogy nem lesz aláírás, hanem beszélgetünk tovább. Igazából sokat nincs már miről beszélgessünk, mert a következő lépés a fenti együttműködési megállapodás aláírása kellene legyen, de mivel valami bezavart, így csak az EMNT és az MPP volt hajlandó aláírni, az RMDSZ még kért pár napot. Bár nem értem az időhúzás lényegét, mert elmondták, hogy minden körzetük vezetője támogatja az összefogást...
A Marosvásárhelyi Rádió tudósítása:
Itt a vége
Az aláírást elhalasztottuk, háromból csak kettő név alá került szignó. Mi mindent elkövettünk, hogy együtt működjünk, őszintén mondom, hogy el. Ha ebből valami furfangos oknál fogva mégsem lesz együttműködés, akkor nem rajtunk fog múlni.
Azt azonban már most elmondhatom, hogy az RMDSZ jelöltjét nem támogatjuk, vagy közösen, bevonva az egyházakat és a civileket, választjuk ki a közös jelöltet, vagy akkor kénytelenek leszünk mi betartani az egyességet és az RMDSZ jelöltjével szemben az összefogás jelöltjét megnevezni.
Őszintén bízom az RMDSZ politikusainak józan gondolkodásában és ítélőképességében. Marosvásárhelyen csak úgy lehet magyar polgármester, ha mindnyájan akarjuk és, ha mindnyájan elkötelezzük magunkat mellette.
Ma az időjárás és a napom úgy egészében rászolgált, hogy inkább érezzem ezt a napot április 40-edikének, mint május 10-nek.
Kezdődött onnan, hogy a reggel felhívtak az irodából, hogy nincs villany és délután hatig nem is lesz. Megfelelő higgadtsággal kezelve a dolgot nem az háborított fel, hogy elvették, mert gondolom valahol dolgoztak és azért, de nem szóltak előtte, hogy készüljetek fel. És mivel a miénk egy szolgáltató iroda így igen nehéz űrlapokat nyomtatni áram nélkül. Végül ez a probléma is megoldódott, mert csodák csodája a ház egyik felében mégis volt áram.
Na miután a levelezést itthon hamar megoldottam, elindultam ernyő nélkül, szinte ingujjra vetkőzve. Felgyalogoltam az irodába, és a mai program a fináncok voltak. Sokan dolgozunk az irodába, be kell jelenteni munkapontnak. Kolozsvár le is küldte a papírokat és én kis naiv felkerekedtem ügy intézni. A dolog odáig rendben is volt, hogy felmentem a harmadikra, megkerestem az adószám osztogató nénit, megmutattam a papírt, erre elmondja nekem, hogy hát ez így ok, hogy én hoztam ebből a 060-as kérésből kettőt, de kell még egy határozat, amiben az közgyűlés dönt, hogy Marosvásárhelyen munkapontot nyisson az egyesület, kell egy bérleti szerződés a házról, kell kolozsvári adószám, és kell egy bejelentés, hogy munkapontot nyitunk, amit a törvényszéken kell iktatni.
Gondoltam, halleluja, gyalog vagyok, milyen jó, most mehetek vissza az irodába és ezt a kolozsváriaktól megszerezni. Egyébként rém kedves ebben az intézményben mindenki, csak az a gond, hogy mintha ezt a közalkalmazottaknak tanítanák, hogy, ha bejön az ügyfél, akkor először is keressél valami hibát, amiért elutasíthatod. Nehogy meg tudjon oldani valamit egyből. Kifújtam magam, és útban visszafele elintéztem telefonon néhány ügyet és konspirációt, mire visszaértem az irodába már vártak a papírok az e-mail-emen.
Persze a kolozsvári fináncok tudtak valamit, amit a vásárhelyiek nem, éspedig, hogy a munkapontot nem kell jelenteni a törvényszéken, mert az nem jelent statútum változást. És akkor ezekkel a papírokkal felszerelkezve megint visszamentem megkeresni az adószám osztogató nénit. Kicsit meg is lepődött, nem gondolta volna, hogy ilyen hamar meglesz minden papír. És kezdődött a harc. Megmutatom a kolozsvári papírt, na ott végigkérdezte az összes kollégát, hogy ez mi a fene. Kisütik, hogy tényleg jó, nem kell törvényszéki papír. Átnézte nagy komótosan a benyújtott papírokat...
... és feltette a nagy kérdést. Nyilatkozatot arról, hogy most hány alkalmazottunk van hoztam-e?
Hamar eszembe jutott ez a reklám. És megmondtam a néninek, hogy most vagyok ma itt utoljára. Ha hajlandó kibocsájtani azt a szerencsétlen adószámot, és segíteni abban, hogy adózzunk úgy ahogy kell, akkor jó, ha nem én akár el is mehetek, de szerintem meg tudjuk oldani, hogy inkább maradok és kiállítja a papíromat. Morfondírozott ott egy sort, aztán nagy immel-ámmal ráírta a kérés tetejére és közölte, hogy kb. negyed óra múlva jöhetek az adószámért.
Láttam, hogy a nénivel érdemes alkuba bocsátkozni, mondtam, hogy tudja mit, inkább csináljuk úgy, hogy én lemegyek az állami kincstárig (trezorerie, ha valakit elbizonytalanítottam volna), ott kifizetek valamit, és mire visszajövök, addig kész lesz. És már mentem is. Különben ez is nagyon tipikus ügyfélbarát megoldás, hogy, ha fizetned kell, azért nem kell fáradnod az állam segít, a földszinten van a kincstár, ha ügyet kell intézz, akkor másszál szépen fel a harmadikra, keresgéld meg az irodát, ahol lehet, és, ha megvan, akkor még vagy háromszor visszahívnak. Kicsit gyűlölöm, hogy a mi közhivatalnokaink, inkább azt keresik, hogy miért tudjanak elutasítani, mint megoldani a problémád, de a román bürokráciát maga az állam tenyészti. Ha nem fizetnek a közalkalmazottnak rendesen mért várnánk el tőle, hogy dolgozzon? Amíg úgy tesz az állam mintha fizetne, addig ő is úgy tesz, mintha dolgozna. Közben csodálkozunk, hogy csúszópénzt kell mindenkinek juttatni, hogy mosolyogva, barátságosan foglalkozzanak veled.
Mire vissza mentem éppen nem volt kész, de mondtam, hogy én akkor most itt bent az irodában megvárnám, amíg elkészül a papiros, biztos, ami biztos.
Hiába na, Romániában élünk és ez minden időnket igénybe veszi.
A polgármesteri hivatal megtalálta a megoldást az Aranykakas és a Somos tetői vendéglőre. Kiírták egy hatalmas bannerre, hogy nem az övék és viszlát letudva, kipipálva, megoldva. Csak nem gondoltak arra, hogy valaki utánanéz, hogy ki ez a Romarta SA. Ilyen cég NEM LÉTEZIK!!!
Az ingatlan jelenleg a United Capital nevű holding tulajdona, pontosabban ő árulja (!). A United Capital a Romarta SRL és a METEX BIG cégek közös megnevezése. A Romarta SRL pedig a 2001-ben megszűnt Romarta SA jogutódja. A Romarta SRL többségi tulajdonosa pedig a Broadhurst Investment LTD, ami egy Ciprusban bejegyzett offshore cég. A Broadhurst Investment LTD tulajdon képpen egy befektetési alap, aminek a birtokában vannak a Romarta, Winmarkt, Valmetex ingatlan kezelő és közvetítő cégek, de többségi tulajdonnal rendelkezik a Electroaparataj, Elpreco és Vel Pitar cégekben. A Broadhurst Investment LTD ügyintézője a New Century Holdings (NCH) amerikai befektetési alap. Az NCH kb 3 milliárd dolláros befektetési vagyont kezel, amiből kb. 300 milliót Romániában.
A kérdés csak az, hogy ezek az ingatlanok, hogy kerültek a szóban forgó cégek birtokába?
Nagy sunyiba a természet kibontakozott, kizöldült minden és még meleg is. És én? Én meghűltem, torokfájósan és néha könny csorgatva, meg szortyogva ülök és írok. Szóval utolért valami ramaty vírus, amire még nem volt felkészülve az immunrendszerem és földhöz vágott. De, ha már így van, akkor írok kicsit erről - arról, amúgy sincs sok időm máskor.
Kezdjük talán azzal, hogy az április nagyjából azzal telt, hogy kimentünk és beaktivizáltuk magunkat terepen, bár nem teljesen az iroda feladata lett volna, hogy aláírásokat gyűjtsünk, de munkaidő leteltével néhány nap alatt teljesítettük a penzumot és most már csak azt várjuk, hogy a központi csapat leadja Bukarestben annak rendje és módja szerint. Röviden és velősen sínen van az Erdélyi Magyar Néppárt ügye, nemsokára lesz pártunk. És ez a gyűjtés megint közel vitt az emberekhez, amikor nem ők jönnek és mondják, hogy segítsünk, hanem az ők környezetükben mi kérjük a támogatásukat és egy úttal már a szignó mellé egy történetet, vagy egy véleményt is odakanyarintanak. Nem állítom, hogy ez egy teljesen átfogó kép a megyéről, dehogyis, korántsem az, de van némi rálátásunk azokra a településekre, amerre jártunk. Kicsit úgy belekóstol az ember a hangulatába, ha végighallgatja az embereket.
Szintén áprilisi téma volt, hogy Kossuth Lajosról nem engedi a călăraşi bíróság, hogy utcát nevezzenek el Marosvásárhelyen. Volt, aki teljesen le is mondott már róla, volt, aki nem éppen, mi egy lakóssági fórumot tartottunk, ahol érdekes ötletek születtek, talán még sikerre is vihetik az ügyet, de egészen biztos, hogy nem ebben a mandátumban és nem ezzel a tanáccsal.
Másik ügy, aminek csendben nekifogtunk az önkormányzati monitorig. Elmentem a város tanács ülésére és füleltem, jegyzeteltem. Összeraktunk egy csapatfélét és dolgozunk a módszertanon is, hogy hogyan dolgozzuk fel az infókat.
Aztán április hozott egy érdekesebb találkozót is, az RMDSZ - EMNT - MPP, képviselői leültünk és beszélgettünk arról, hogy mi módon lehet a városnak magyar polgármestere. Túlzás lenne azt mondani, hogy egyezségre jutottunk, de már ez is nagy előrelépés, hogy tárgyalunk róla. Van némi esély rá és ezért felelőtlenség lenne ezt elszalasztani.
Aztán persze természetesen volt Medvetábor is. Szintén Homoródon és szintén a Hatos villában. Azonban kicsit más programmal. Idénre, mint már írtam meghívtuk Bakos Zoltánt, aki szerintem nagy sikerű előadást tartott. Az előadás bár a világ nagy dolgairól és összefüggéseiről szólt, mégis a 2006-ban megjelent "A helyes asszonytartás" című könyve és annak tartalmáról folyt a vita másnap reggelig és utána facebook-on. Összecsaptak a keresztény konzervatív értékrendet képviselők a kozmopolita feministákkal, de amíg vita volt és nem veszekedés én élveztem :) Facebookosok itt meg itt követhetik nyomon...
No kb. ez kötötte le a napjaimat áprilisban. Most meg felvérteztem magam mindenféle gyógyszerrel és igyekszem legyőzni ezt a fránya hűlést, és remélem, mire lejár ez a hosszú hétvége már én is jobban leszek...
Ha a hölgyet az óra járásával megegyező irányba látod forogni, akkor a jobb agyféltekédet használod. Ha a hölgyet az óra járásával ellentétes irányba látod forogni, akkor a bal agyféltekédet használod.
Néhány ember képes arra, hogy mindkét irányt felismerje, de a legtöbben csak egyféle képpen tudják nézni.
Csirip
Beszélgessünk
"De az imádkozás ideje eltelt. És el az átkozódás ideje is. Az álmodozásnak is vége és a sírásnak is. Aki pedig elindult a vizek mentén, az többé ide nem jöhet vissza, aki közülünk elmegy, az ne is kívánkozzék közénk vissza valaha; annak itt helye nem lesz soha és jussa sem lesz annak.
