Amióta EU-s tagállam lettünk kezdünk hozzászokni a határok átjárhatóságához. Utazunk útlevél nélkűl és szállítjuk a magunk kis portékáját mindenfele. Legyen az gazdasági, vagy egyszerűbb - szellemi termékünk. Persze a megnyílt és ellenőrízetlenebb határoknak köszönhetően több esetben is hallottunk az import szemétről. Nagy bálákkal érkezett német kosz, amit aztán a magyar hatóságok nagy üggyel - bajjal próbáltak visszaküldeni a feladónak.
Esetünkben úgy gondolom a helyzet azonos, csak ezt a szemetet nem bálázták. Ez a hülyeség terjedési sebességével érkezett ide mihozzánk és melegágyra talált. Ha emlékszünk kicsit a gyurcsányi éra közepére, amikor hirtelen sünök kezdtek hemzsegni az utcákon és a hatalmat a szó szoros értelmében tűzzel-vassal akarták megtartani az aktuális mágnás szocik, akkor máris megérkeztünk a mai történetünk kezdetéhez.
Jól emlékszem, mikor a Kossuth téren egy emelvényre léptem és hatalmas tömeggel néztem szembe. Elkeseredett, kétségbeesett magyarokkal, akiket az államuk magára hagyott, akiknek a jövőbe vetett hitük mustármagnyi dimenziókat öltött, és ez az elkeseredés lesúlytó vaskalapácsa kezdte összekovácsolni a térdre ereszkedett nemzetet. Amikor felléptem az emelvényre és beleszólam a mikrófonba nem gondoltam, hogy ma csoválom a fejemet, hogy mik vannak. Elmondtam azoknak az embereknek ott, hogy azért jöttem, hogy a támogatásunkról bizosítsam őket. Azért jöttem, mert egy üzenetet hozok. Az üzenet pedig úgy szól, hogy az erdélyiek veletek vannak! Hatalmas taps és ejjenzés futott át a tömegen. Tőrtént mindez az Úr 2006-ik esztendejében október 23-án, Budapesten. Akkor elég mély nyomot hagyott az emlékeimben, hogy mögöttem, midössze egy óriáspanókból álló fal mögött 3 méterenként egy rendőrcsizma csattant az aszfalthoz és sisakos plexipajzsos rendőrök készülődtek megvédni a hazát a nemzettől.
Magyarországon igen komoly helyzet alakúlt ki akkor. És a vezetőitől súlytott nemzetben erkölcsi törések és bukások váltogatták egymást. Megtagadtak minket, féltekl hogy elvennénk tőlük, ami esetlegesen megilleti őket. Aztán elverették őket a saját pénzükön fenntartott rendőrökkel, majd rájuk szakadt a cigánybűnözés, mert a bűnözőket a szociál-liberalis rend jobban védte, mint a magyarok nagyobb részét. Kétségbeesés és igen komoly morális válság uralkodott akkor Magyarországon.
Akkor született meg ez a jegyzet is, ami talán igen élethűen adja át, hogy hova jútott az az ország és, hogy innen hogyan áll fel az ország egyelőre talány.
És mikor az ország egyszerű lakóssága nem bízott már azokban, akiknek meg kellett volna védeni őket, akkor történt valami, amire nem igen lehetett számítani, nem valószínüsítette senki, hogy egyszer eljútunk ide. Az emberek az elkeseredésüknem szerveződni kezdtek és aki a biztonságérzetüket elvesztettek élére próbált állni az a vitatott legitimitású és vitatott szükségességű, de mindenképpen az szoci-liberális, vagy liberális-szoci hatalmasok által igencsak félt Magyar Gárda Mozgalom lett. Mert, ha egy nép úgy érzi, hogy az előljárói magára hagyták, felerősödik benne a nemzeti érzelem. Árulót kiált és szervezkedni kezd a hatalom ellen. Csak nem midegy, hogy milyen a kínált alternatíva és minőség. A Jobbik nagyon találó időben indította el a Gárda mozgalmat, ami megalakulása pillanatában azoknak, akik úgy érezték, hogy elvesztették a reményt, a hitet és a biztonságot, megnyugvást és támaszt jelntett. Szükség volt-e az adott helyzetben a gárdára? Igen, meggyőződésem, hogy az volt. A helyzet szűlte ezt a jelenséget és a helyzetet meg a vezetők teremtették.
Csakhogy. Ameddig a Gárda a magyarországi helyzetből meríti a legitimitását, addig mi idehaza a magunk harcát vívjuk saját árulóinkkal és saját asszimilálódásra ítélőinkkel. De ez a harc koránt sem egyforma és koránt sem ugyanaz.
Azt gondolom, hogy az erdélyi embernek nem kell elmagyarázni, hogy mi az az erdélyiség. Nem kell neki elmagyarázni, hogy milyen érzés mikor a szemedbe mondák, hogy hazátlan, nemzettelen vagy és beszélj románúl, mert ez a föld itt Románia. Azt hiszem az erdélyi magyart nem kell megtanítani arra, hogy mit érezzen ebben a pillanatban és nem kell megtanítani arra, hogy miképpen cselekedjen. Egy belső székelyföldit meg pláne nem kell. És legfőképpen nem egy magyarországinak kell nekünk azt megtanítani, hogy mit jelentsen számunkra erdélyinek, erdélyi magyarnak, Romániában magyarnak lenni. Tudjuk mi azt nagyon is jól. Megtanított a történelem, és megtanított a sorsunk. Amit egyesek turistaként ízlelgetnek, mi abban élünk nap, mint nap és ezt éljük át minden percben. De mi ezt megszoktuk kérem, nekünk ez már nem is furcsa. Rezzenéstelen arccal állunk a román gyalázkodó előtt, hiszen lepereg rólunk az emberi butaságából fakadó ostobasága. De ugyanakkór kerekre nyílik a szemünk, amikor azt mondják nekünk, hogy milyen szépen beszélünk magyarul.
Aztán az emberi butaság eljút arra a szintre, hogy felhagyj elveiddel, a pillanatnyi győztes mellé állj. És sikereiről úgy gondold, hogy azok a te sikereid is lehetnek. Ha ott megcsinálták neked is meg kell. És, ha a helyzet gárdát szűlt Magyarországon, akkor a mi helyzetünkre is ez a megoldás. És NEM!
Az akció mindig reakciót szűl és minél nagyobb az akció, annál nagyobb a reakció. Nincs vita miköztünk, hogy Erdély Székelyföldnek nevezett régiójának szükséges és kell az autonómia. Nincs vita köztünk abban sem, hogy az ezt az autonómia harcot mindenki másképp látja, de a cél közös. Azonban a módszerek nagyon is vitathatóak. A provokáció nem vezet megoldásra. Pont, ahogy nem akarjuk látni a román szélsőségeseket masirozni Sepsiszentgyörgy főterén, ugyanúgy nem akarom látni a masirozó magyar szélsőségeseket sem, aki semmivel sem jobbak, mint a román megfelelőik.
Az autonóm Székelyföld folyamatban a románok ellenállása azért érzékelhető, mert vezetőik szavazatszerző érdekektől vezérelve ostobaságra bíztatják az egyszerű embereket, akiknek a felyében egy totálisan falcs kép alakúl ki az egész folyamatról és azt látják, illetve azt hitetik el velük, hogy ez azt jelenti majd, hogy az ország egy részét elveszíti Románia. Székely gondolkodás szerint, ha el nem is szakad, de legalább kilikad. Ez azonban hatalmas tévedés, mert az autonóm régió nem jelent hatérbevezetést, nem jelent államot az államban és aki ezt mondja, az vagy nem érti, vagy nem akarja érteni az autonómia lényegét.
És akkor, amikor figyelni kell, hogy ez ne okozzon gondot, hogy ne zárkozzanak be a legalább beszélni hajlandó románok, akkor nem szükséges nekünk sem Magyarországról, sem Brüsszelből megmondják, hogy az az autonómia forma, amit mi megvalósítani akarunk az, hogy nézzen ki és miképpen akarjuk mi ezt. Nem kell nekünk kéretlen segítség, és az autonómiának sem kell fogadatlan prókátór. Nem kell nekünk az, hogy szélsőséges politikai párt képviseletében mandátumot szerző fiatalember fogalmazzon meg követelést az erdélyi autonómiára. Mert most a politikai porondon az a tendencia, hogy a szélsőségesek szavát nem igen hallják meg, vagy figyelmen kívűl hagyják. Ezért, ha az autonómia egy szélsőséges követelés lesz, akkor zsugorodik annak lehetősége, hogy a megnyílt fülek és megnyílt ajtók nyitva maradjanak. Sokkal inkább legyintenek majd, es szélsőséges erőlködésnek neveznék majd minden efféle próbálkozást. Mert, aki ellensége az autonómiának, az pontosan tudja, hogy hol a gyenge pont, ezért azt a pici gyengét fogja felerősítve tálalni és nem azt, ami ésszerű és időszerű.
Ezért, ha az autonómia törekvéseket a Jobbikkal, annak gárdájával és a gárda székely féregnyúlványával a Székely Gárdával azonosítják, akkor réges régen rossz irányt vett itt minden. Ha a Székely Gárda lesz az autonómia éllovasa lebomolnak azok a hídak is, amik enyhe, pislákoló reményt adtak arra, hogy a célt elérjük. Hiszen a "Függetlenséget Székelyföldnek!" és a "Székelyföld nem Románia!" kijelentések pont azt a téves képet erősítik a román emberekben, hogy ezek az autonomisták valóban ki akarják lyukasztani az ország egységét.
Felerősödik az ellenállás, hiszen a politikusok ostoba szonoklataihoz ezek a jelenségek úgy kellenek, mint pislákoló tűznek a simogató szellő. Merthát ugye, hogy azt akarják. Csak beszélnek, de a szándék az egészen bizonyos, hogy más és lám lám kiírások nem véletlenek. És a buta emberek ennél több nem kell. Zászlót ragad és elútazik Sepsiszentgyörgyre tiltakozni, és ordibálni. Mert minél nagyobb az akció, annál nagyobb a reakció.
Ezért ismétlem káros, veszélyes az autonómia küzdelmet összekötni mindenféle gárdista mozgalommal. Nálunk erre nincs szükség, mi másképp csináljuk. Nálunk nem uralkodnak azok az állapotok, amik a gárdát mint mozgalmat szükségessé tennék. Nekünk nem gárda kell, hanem más. A mi gondjainkra, vagy biztonságérzetünkhöz nem néhány feket egyenruhás bakancsos kell, hanem olyan politikai elit, aki felvállalja, hogy valóban a magyar ügyet tűzi a zászlajára és nem csak beszél róla, hanem tesz is érte. Így aztán nem kell a piros - fehér mozgalom. És nem az Árpádsávra mondunk nemet. Hisz az mindnyájunk történelmi szimbóluma és csak a nemzetidegenek rezzennek össze, ha meglátják. De nem kell nekünk a gárda, nem több ez mint fölösleges és káros import szemét. A küldeményt a szándékot köszönjük, de postafordultával mehet vissza a feladónak.
Nos, talán ezért mondta Tőkés László Szegedi Csanádnak (a Jobbik EP képviselőjének), hogy ne akard erősebben képviselni az erdélyi és székelyföldi autonómiát, mit én, hiszen nem akarta, hogy az egy szélsőségesekkel összekötött csatoltáru legyen.
Ugyanakkor az autonómia érdekében kifejtett munka senki számára nem privilégium! Csak tetteiddel ne bonts le olyan falakat, amiket mások komoly munkával felépítettek.
Kincsi bácsi elmondja, hogy mi a szitu. Na most már csak elmékeztetni szeretném újonnan az olvasokat, hogy az RMDSZ marosvásárhelyi képviselői megszavazták a szoborállítást. Olyan incormációk is vannak, hogy a szoborért cserébe a polgármester és csapata 200.000 eurónyi érvet kapott, hogy átvigyék a döntést.
Különben mi írtunk egy levelt az RMDSZ frakciónak, hogy álljanak az emberek oldalára és ne a saját beidegződéseik rángassák a kezüket a szavazásokkor, de erre az elnökük, Benedek István, egy 5 mondatnyi levéllel válaszolt, amiben az MPP-t tette felelőssé azért, hogy ők most kisebbségben vannak. Ami azért is vérlázító, mert az MPP szavazataival nem kaptak volna egy újabb mandátumot, és a jelenlegi állapothoz visszatérve, az MPP nem fogta az RMDSZ-esek kezét, hogy megszavazzák a Gușă szobrát. Mint ahogy akkor sem volt ott egy MPP-s sem, amikor az RMDSZ frakció egyik tagja megszavazta a Lădariu díszpolgárrá avatását.
Tisztel hölgyek, urak, úgy gondolom az összefogás szellemében ezeket a kiégett tanácsosokat el kell űzni a magyarság képviseletéből, és helyükbe olyan RMDSZ-es, MPP-s, EMNT-s közös csapatot kell kűldeni, akik valóban képviselik a vásárhelyi magyarságot, és elsősorban a lakósok érdekeit tartják szem előtt és nem a sajátjukat.
És igen ezt akárki veheti a Maros megyei EMNT elnökének hivatalos álláspontjaként.
Ősz van. Olyan nagyon borngós, esős, nedves ősz. Gondoskodott a természet, hogy az elmúlás mindenkinek nyilvánvaló és egyértelmű legyen. Két fagyos hajnali nap alatt az összes falevél elvált az ágtól és az ágak csupaszon merednek az ég felé. Szemerkél az eső és megjöttek a ködös napok. És ilyenkor valahogy ritkábban mosolyog az ember.
Kiléptem a tömbházból és mélyet szippantottam a hűvös levegőből. Olyan szürke minden, olyan elmúló és vizess. Nagy pocsolyák tükrözik az eget és a felhők sem azok a fehérek, ami voltak. Beszürkült a világ.
Megindúltam a játszótér felé. Mindig ott megyek át. Valahogy furcsa volt, hogy reggel egy munkagép turkál a játszótér közepén. Kicsit érdektelenűl a kabátom gallérja mögé ereszkedve pislogtam ki a világba. De nem tetszett amit láttam. A munkagép tört, zúzott, apritott. Valamért lezúzták a kőcsúszdát a játszótérről. Kicsit a szívembe markolt a felismerés, hogy bár sok éve nem csúsztam rajta már, most már kidöntötték. Az elmúló ősz utolérte ezt az öreg játékszert is.
Szerttem ezt a nagy öreget. És most elvették tőlem a játszadozó múltam egyik emlékhordozóját.
Valójában egy kicsit elhanyagoltam a blogom, mert hirtelen besűrüsödtek a dolgok. Igazából oda jútottam, hogy nem látszom ki a munkából, köszönhetően a román minisztériumok furcsa működésének, és jobbnál jobb döntéseinek.
De talán, ami egy kicsit fejre állította az életem az egy új tisztség. Történt ugyanis, hogy Tusványos előtt felhívtak, hogy szívesen látnának egy megbeszélésen. A tárgya az EMNT új strukturájának megépítése, de leghamarabb kitalálása. Aztán nemsokára érkezett ennek a leírása is és az ütemterve. Aztán némi egyeztetés és néhány nap múlva eljött az október 29., ahol aztán úgy gondolták azok, akik az EMNT hívó szavára eljöttek, hogy elnökké választanak.
És így történt, hogy néminemű közéleti tevékenység után újra lekopott az "al" előtag a közéleti címem elől és elnök lettem Uram, a Te akaratodból... :)
És miben új ez az EMNT, mint a régi? Ajaj sok sok mindenben. De legfőképpen abban, hogy nem csak területi elvek alapján épűl, hanem szakmai csoportok jelentik a sokoldalú rendszer alapját.
Így aztán mindenki kibékülhet vele, mert nem akarja átvenni sem az RMDSZ, sem az MPP, sem az SZNT helyét, csak egy értelmiségi társaság, akik hajlandók a közélet talajára lépve a közösség érdekeiért civil eszközökkel harcolni.
Az EMNT fejlesztés mellett és új tisztségem mellett, amit még szoknom kell, hiretelen egy bosszantó hétköznapi jelenséggel is szembe kell nézzek és ez a román szakpolitizálás csődje. Amíg a tv-ben látja az ember, és csak hümmög, hogy ajaj, lesznek itt még bajok, olyan elérhetetlen az egész, mintha velünk sosem történhet semmi baj. De mikor a bukaresti rossz döntések elérik az hétköznapjaidat felmordulsz, hogy na legyen elég.
Így volt ez a legújabb pályázattal is. Tudni illik kiírtak egy hazai pályázatot azzal a szándékkal, hogy a gyengélkedő cégeknek besegítsenek. A pályázati kiírás csodás volt. A támogatás 100%-os minden szabad, amit más pályázatokba nem, és mindenkinek hozzáféresi joga van, de jóóó. Olyan hippy pályázatnak tünt az elején. Olyannyora annak, hogy még féltem is kiküldeni az ügyfeleknek, mert még nem hiszik el. Aztán látva, hogy a minisztérium mégis komolyan gondolja és szabadelvű pályázatocska kezd lángra kapni, kiküldtük.
A mult héten volt a megjelenés utáni 3-ik módosítása! Megjelenés UTÁN. Ez olyan, hogy elindítanak valamit, aztán 3-szór megváltoztatják. Szóval az elején volt benne egy tevékenységi lista, aztán azt kivették, mert rájöttek, hogy túl kizáró, aztán tettek bele még valamiket, és most az elszámolható költségeket cibálták meg, amit még az ember morgolódva túlélne, de rájöttek, hogy hoppá, túlságosan sokan tudnak így pályázni, és betettek 3 indikátort, aminek meg kell felelni. Ezek a csinos kis indikátorok csak pont az 3/4-ét zárják ki a cégeknek, mert szinte senkinek nem felelnek meg. Eléggé szigorúra sikerűltek.
Aztán így kommunikálj az ügyféllel, aki csak azt látja, hogy kértél tőle valamit, azért ő szaladgált jobra-balra, majd most azt mondod, hogy bocs, de nem játszunk többet, mert most már nem pályázhatsz. A minisztérium meg mossa kezeit, őt a legkevésbé sem érdekli, hogy focimeccs közben eltörölték a gólvonalat.
Azonban egészen jó dolgok is történnek az életemben. Újabb csodás hétvégét tölthettem Timivel :) Sőőőt még az egyetemre is elvittem. :)) Belekóstolt a bandázós hangulatba... Quinby koncert szervezési egyeztetések voltak, de azért jóóó volt :P
Kicsit úgy érzem, hogy ez a koncert nem egészen tőlünk függ, sőt, teljesen meg vagyok győződve róla. És valójában az a baj, hogy akiktől függ azok nem igazán értik, hogy ez mivel jár és nem igazán érzik magukénak a rendezvény iránti felelőséget. Úgy csinálnak, mintha megoldódna minden magától és az az érzésem, hogy ezzel el fogjuk veszíteni a hitelünket olyan emberk előtt, akik eddig megbízrtak és felnéztek ránk. Úgy érzem ugyanakkór, hogy többet dolgozott az a csapat, amelyiknek tagja vagyok ezért a koncertért, mint azok, akiktől valójában függ a siker, és akik valójában a haszonélvezői az egésznek. Kicsit félek attól, hogy nem lesz elég a résztvevő és kicsit attól is, hogy nem félkezünket hátra kötve nem tudunk olyan rendezvényt szervezni, amihez kellene a teljes fizikai erőnlétünk. A másik csapat nem igazán végzi el azt a részét a dolgoknak, amiért mi lemondhatnánk az egyik kezünkről és bevállalnánk, hogy kössétek csak hátra bátran, mert félkézzel is elvégezzük a ránk szabott feladatokat. Az az igazság, hogy nem egységes a szervező csapat. Jobban mondva két csapat van, egy formális és egy informális és a két csapt között egy híd szerepet betöltő másik kisebb csapat, akik tényleg szívvel lélekkel és éjt nappallá téve, fáradságot nem ismerve dolgoznak, de mégiscsak az a baj, hogy nem vagyunk egy csapat. Nincsenek leosztva a feladatok rendesen és azt látom, amit mindig is szoktam, hogy nem profikként, hanem sajnos totumfaktumokként nyílvánulunk meg. Azaz mindenki mindennel foglalkozik és nincsenek hatáskörök. És így nehéz, hogy reklámtervet is, megvalósthatósági tervet is, és mindenfélét csinálunk, holott elég lenne, ha elosztanánk a munkat és mindenki jönne egyik részével.
De ez is meglesz, valószínü :)
Közben péntek leadási nap, és szombat pedig EMNT nagygyűlés Kolozsváron. Úgyhogy be vagyok sűrüsödve kegyetlenűl, de zajlik az élet...
Eddig kicsit óvakodva kezeltem a dolgot, nem nagyon hangoztattuk, hátha mégsem sikerűl. De a mai nap annyira sikerélményem lett, hogy most már bevallom...
...LESZ QUIMBY KONCERT VÁSÁRHELYEN!!!
Ma a Wizz Air is támogatásárólbiztosított, úgyhogy mától hivatalos. November 27-én Quimbyre fogunk bulizni!
Ha a magyar fociról beszélgetünk, általában lehajtott fővel legyint mindenki, hogy hát az szinte a nullával egyenlő. Azonban valami törénni látszik, mert Magyarországon valami történt a foci terén. Érződött, hogy a válogatott foci javúl, de mindig csak a drukkolásig jútottunk, mindig csak szorítottunk, és csendben hittük, hogy talán egyszer a magyar csapatra is büszkék lehetünk. Aztán felcsillant a remény és hirtelen kezdtük elhinni, hogy a magyar vállogatott kijúthat a világbajokságra. De erről hamar kiderűlt, hogy illúzió, mert néhány meccset elvesztettek és megint lógattuk az orrunkat.
Aztán a klubbcsapatok vonalában történt valami, és a LOKI bejútott az Champions Leagube. És most szite euforisztikus a magyar focidrukkerek hangulata. A magyar U20-as válogatott bronz érmes a világbajnokságon.
Látszik, hogy a magyarok igen komoly foci oktatást kezdtek el, és ebből a csapatból még nagyon jó utánpótlás lesz a nagy válogatottnak. Ez a fiatal csapat csupa lélek, és küzdőképesség. Többszőr lemondhattunk a győzelemről és mégis visszahozták a meccseket. Szép volt fiúk!
Az az igazság, hogy amit az előző bejegyzésemben írtam, nem cáfolták meg. Az elnök, viszont, megtalálta a legalkalmasabb választást. A jelenlegi helyzetben az országnak valóban egy gazdasági szakemberre van szüksége és nem egy tanárra. Így aztán a Nemzeti Bank elöki tanácsosa szerintem egy jó választás lehet.
Még jóformán meg sem száradt a kinevezési levélen az aláírás máris támadják a demagógok. Nincs vezetési tapasztalata, nincs tapasztalata a sajtó kamerái előtt. Bocsánat, elnézést, maximálisan megfelel, ha a gazdasági kérdésekben van tapasztalata. Aztán a többibe bele jön. Ha jól emlékszem a választások arról szólnak, hogy a lakósság számára legelfogadhatóbb párt képviselőit megválasszák. Ha az egyszerű többség összehozása sem sikerűlt, akkor csak szépen csendbe kell lenni és hagyjuk már a demagógiát. Ebben az országban nem lehet államfőnek tanúlni. Tapasztalatot csak úgy szerezhet az ember, ha beletanúl a feladatok megoldásával. Mintha az RMDSZ véleményét hallanám, mikor azt mondták, hogy nem alkalmasok az MPP jelöltjei, mert nincs tapasztalatuk az adminisztrációban. Valóban és hól lehet ilyen tapasztalatot szerezni? :) Kőkemény demagóg, aki ilyesmit csak a szájára vesz.
És bár sikerűlt egy gazdasági szakembert találni, 10 nap múlva szinte biztos, hogy a parlament leszavazza. Tehát van egy kinevezett miniszterelnökünk 10 napig :) Aztán, ha a fiúk mégegyszer ezt el akarják játszai, akkor még játszadozhatnak ezzel, csak a második leszavazás után mindnyájan elveszíthetik a pozicójukat. És megérkeztünk az előre hozott választáshoz.
De addig is Lucian Croitoru Románia Bajnai Gordonja.
Romániában megért az idő a politikai elit cseréjére. Vehemensen tiltakoztam, ha azt mondták, hogy egy kutya mind, de most már csak egyet látok, kormány képtelen az össze politikai erő, ami ezt a szerencsétlen országot kínozza.
A független miniszterelnök jelölés a legnagyobb képtelenség, amit a politikatörténet valaha is ismert. Ha egy párt nem képes a kormányzásra, akkor adja át a helyet, ezzel egyet értek, de mikor az ellenzéki pártok mind egyet értenek abban, hogy technokrata, független kormány kell, akkor minek vannak még a parlamentben. Ha egyik sem tartja magát elég tökösnek arra, hogy kormányt alakítva felelősséget vállaljon, és kormányozzon, akkor minek erölködnek? Ez a kutyakomédia, amit leművelnek azt bizonyítja, hogy egyik sem jobb a másiknál és mind egy szálig alkalmatlanok arra, hogy valaha is megbízzunk azokban, akik most ott vannak. Ezek már bebizonyították, hogy NEM KÉPESEK SEMMIRE, egy előre hozott vállasztás is csak akkor tudna segíteni a helyzeten, ha teljesen új gárda jönne és új arcok, új gondolatok, új elképzelések.
Nem csodálkozom, hogy a következő választásokon történelmi mélyponton lesz a részvétel és az emberek totális megvetéssel figyelik ezeket a szerencsétleneket, akik megigérik az égről a csillagot is, hogy megválasszák őket.
És, ha nem képesek a megválasztottak közűl kormányt alakítani, akkor takarodót kell fújni. És azt hiszem a 21. század legigazibb bizonyítványa, hogy Romániának egy szász miniszterelnököt akarnak, mert egyetlen román sem képes a kormányzásra! Nesze neked nacionalizmus, most bebizonyították, hogy mire képesek, nyomorúlt vesztes az összes.
Innen felállítani az országot komoly teljesítmény lesz, de, hogy ezt a söpredéket, amit jelenleg politikai elitnek neveznek ki kell seperni, hogy magja ne legyen a szerencsétlenkedésüknek többet, az biztos.
Egy országot ejtettek fogjúl a tökéletlenkedésükkel, azzal, hogy hatalmi harcokat vívnak. Bebizonyították, a történelem folyamán nem hiába nem voltak kimagasló uralkodóik, mindig vezetni kellett őket. Most sincs ez másképp.
Meghívtak, hát elmentünk... És mit láttunk? Ezt ni:
Ősz
Mégtöbb ősz
A helyszín hatalmas "Isten hozott - Medve visz" felírattal. Ami, ha jól meggondoljuk nem is áll túl messze a valóságtól. Egyszer úgyis a medveszövetség tagjai lesznek :)
És mit lehetett a táborban csinálni egy nyugis vasárnapon?
Ülni egy fa alatt és elmélkedni
Vagy métázni
Igen, ez a székely baseball
Az épp elkészűlt rénszarvas kolbász vonzotta a táborlakókat
Fehérek és feketék
Aztán szétnézve láttuk pár jó arcot a táborban :)
Ferenc
Kukuri
Kotkoda
Egy szibériai mikulás imitátór
Harry Potter egy átbulizott éjszaka után
Az elnök asszonynak fő a feje
A kislány akiről nem tudtuk eldönteni, hogy meglepődött, vagy csak álmos
A merengő
Róla nem tudtuk, hogy mire gondolhatott...
Hunika ő jó arc
Adorján is
Lacikáról nem is beszélve. Speciell a fehér szemüvege jött be :))
A főtér egy elég forgalams hely. Az autó mellett heverésző szórólap felkeltette a figyelmemet, hiszen ugyebár a kormányválság idején a kormányon maradt PD-L-s szórólapot látni valami magyarázkodás izű dolog lehet. Beülök az autóba, a fene fogja felvenni a földről a szórólapot, viccelsz? De, amint a kulcsot beteszem, elém villan a kép. Mintha valamit nem láttam volna jól.
Kinyitom az ajtót és bámulom a kampányanyagot. Azzal verik a mellüket, hogy az Európai Néppárt tagjai és a Jóban - Rosszban együtt... Az európa térképen meg néppárti vezetésű államok narancssárgával és az egyéb az szürke. De valami szokatlan rontja az összhangot. És kihajolok az autóból és felveszem és nézem és beugrik...
Ma éppen a reggeli TV adásból kifele jöttem, mikor nyakon csíptek a kamerások és orrom alá toltak egy mikrofont. Mire magamhoz tértem a révületből már kérdezték is:
1. Szükségesnek tartom-e az Erdéy TV-t?
Igen annak tartom, mert az erdélyi médiapiacon vígan elfér egy magyar tv, azon kívűl hiánypótló televízió. Szükségünk van egy olyan magyar tv-re, amit mi itthonról üzemeltetünk és nem külföldi szemmel néz ránk, esetleg nem olyan részeket vág ki az műsórból, ami éppenséggel a legfontosabb lett volna, csak a szerkesztő nem érezte, mert érezte. Röviden kell és jó, hogy van :) Kár, hogy nem lehet fogni csak szobaantennával ezért nem igen nagy a nézettsége.
2. Milyen műsorokat látnék szivesen az Erdély TV-ben?
Szinte azt mondtam, hogy bármilyent, mert egyáltalán nem látom az Erdély TV-t :) De nem azt mondtam, inkább azt, hogy szivesen néznék úgy kulturális, mint politikai, vagy gazdasági elemző műsorokat. És jó lenne, ha hazai közéleti személyeket is bemutatna a TV, hiszen nekünk is van kire büszkék legyünk, csak sokan nem is tudják, hogy ezek az értékes emberek mivel foglalkoznak a hétköznapokban.
3. Mit üzenek az Erdély TV szerkesztőségének?
Legyenek objektívek.
Lehet következőben nem hívnak, de igyekeztem azt mondani, amit tényleg gondolok és elvárok egy ilyen médiumtól. Ha már létrehozták, ha már ezt a nevet viseli, akkor legyen minőségi és ne legyen egyoldalú. Asszem ez nem is olyan nagy kérés.
A jó elején szögezzük le, hogy nem nőszemélyek rejtőzködnek a cím mögött. Itt éppen a feltorlódott eseményekről fogok írni. Amióta hazajöttem Váradról szinte meg sem álltam pörgök, mint valami harcimókus, vagy mérgezett egér. Arra sincs jóformán időm, hogy pihenjek. Párhúzamosan fut több projektünk. És ráadásúl trimeszter zárás van cégügyileg :)
Szóval egyszerre szerkesztettem Hírvivőt, rendeztem el néhány pályázatot, és közben szabad időben furfangos programokon agyalunk. Egyrészt gondoltunk egyet, vettünek egy mély levegőt és Vilmossal kitaláltuk, hogy a Sapientia Egyetem diákjai igen értékes közösség, nem hagyhatjuk csak úgy szétfolyni az egészet. Össze kell gyűjtenünk, egy intézményesített rendszerbe az egészet, hiszen túl értékes emberállományról beszélünk. És BOOOM megszületett a Medveszövetség. Egyelőre csak táborozik, és esetleges programjainkon kedvezményekben rszesűl, de lesz ebből a szövetségből még igen értékes csapat, akár a közéleti pálya porondján is.
Aztán meg, ha már úgyis szervezkedünk, együtt bandázunk, akkor mért ne tennénk ezt úgy, hogy esetleg pénz is legyen belőle. És megszületett a Medis Squad gondolata. Továbbá egy igen nagy projektbe vetettük bele magunkat. Hogy lesz-e belőle valami, az a közeljövőben kiderűl. De ugye milyen jó lenne egy Quimby koncert Marosvásárhelyen? Szerintem lesz!
És emellé még néha politikai sikon is megmutatkozom és dolgozom anélkűl is, hogy megmutatkoznék, pl. jobb dolgom híján EMNT-t építek. Igen igen EMNT-t. Mért nem MPP-t? Mert az elnök meggyőződésem szerint nem legitim és amig erről a törvényszék nem dönt pont a szóban forgó elnök ügyeskedéseinek és időhúzásának köszönhetően, addig csak és kizárólag azt a teendőimet végzem el, ami nagyon fontos és nagyon muszáj! Így aztán EMNT-t építek jelenleg, mert a szellemisége, a profizmusa, a hangulata közelebb áll ahhoz, amit én a politikáról, vagy egyáltalán a közéletről gondolok, és hiszek.
És, hogy ennyi mégse legyen elég TV-s meghívásom van holnapra. És nem a politikai szerepvállalásom generálta. Most szakértőként hívtak meg az Erdély TV-be, hogy a pályázatokról beszéljek. És, bár mocsokúl korán van, azért én holnap ott leszek.
Nem a relatívitás elméletről kérdeztek, nem bonyolúlt képleteket, nem a világ, vagy a nemzeti történelem, vagy irodalom másodlagos személyeiről, hanem egyszerű kérdesek voltak... Vagyis, hát mégsem annyira egyszerűek ezek szerint.
Ami várható volt, bekövetkezett. A politikában a jobb sosem tud összefogni a ballal, ilyen csak háboruk után tapasztalható. Eddig bírta ez az idétlen román kormány. Azt mindenki várt, hogy kampány előtt ez a koalíció robbanni fog, hat ma van az a pillanat, amikor a PSD kilépett a kormányból.
A Szociáldemokrata Párt mind a kilenc minisztere benyújtotta a felmondását Emil Boc miniszterelnöknek. Ezt a Victoria-palotában 13 órakor tartott közös sajtótájékoztatón jelentették be, amelyen mindannyiuk nevében Dan Nica lemondott belügyminiszter beszélt
Most jön egy kis politikai válság, aztán jön egy kis visszalépés mindenhol, aztán jön egy kampány igencsak sok mocskolódással és egymásra mútogatással. Csak egy kérdésem van. Mikor megkötötték ezt az életképtelen koalíciót melyik párt elnökének a fejéhez tartottak fegyvert? Nem volt kötelező, ha most szidják egymást, azt ne állítsák be úgy, mintha akkor nem tudták volna, hogy ez lesz. Pont ezért a PD-L sem jobb, mint a PSD, különben a román politikában szinte mindenik pártban kommunista gyökerek vannak és az összes szerveződés egy kondérból kanalazza a levesét. Fölösleges azt várni, hogy a román jobboldal egy valóban demokrata pártként működjön. Még a logójukban is ott felejtették a szoci jelképet, a rózsát. A PSD pedig hozza a szocialisták töketlenkedését, egy kis hozzánemértéssel fűszerezve. A román csúcspolitizálás úgy poshadt ahogy van. Ide új elképzelésekkel, új arcokkal, új politika kell, különben csendben, de biztosan tönkre megy az ország.
Nem értem a napokban kirobbant Polanski botrány lényegét. Igazából azok álláspontját nem értem, akik olyan nagy vehemenciával védik ezt a köztörvényes bűnözőt. Azt sem értem, hogy mért kell ebből diplomáciai kérdést csinálni. Az illető "úriember" 32 évvel ezelőtt megerőszakolt egy 13 éves kislányt. Majd elszökött az ítéletvégrehajtás elől.
Mért teszünk különbséget egy, az 5 órás hírekben bemutatott pancser és Polánski között? Mért vannak egyenlők és egyenlőbbek? És mi az, hogy a filmes világ felháborodik azon, hogy "csabdába ejtették"? Bocsánat elfogták és letartóztatták. Azért, mert készített pár jó minőségű filmet, attól még nem vált meg nem történté a bűncselekménye.
Aki pedig bűnöző, egy kiskorút megrontó pedofil, annak a börtönben a helye, még akkor is, ha Roman Polanskinak hívják. Ha Kiss Józsefnek hívták volna már régen valamelyik amerikai börtön mélyén rohadna.
